Mai tanulószervezeti állításunk: „A munkahelyemen a dolgozók a munka során felmerülő problémákra tanulási lehetőségként tekintenek.”

Az állításunk szorosan összefügg a szervezeti hibakultúra fogalmával. Az egyén biztonságérzetét – végső soron a szervezet által biztosított „pszichológiai védőhálót” erősíti – ha a hibákról nyíltan lehet beszélni. Ezt a legelső tanulószervezeti állításunkkal foglalkozó posztban már kitárgyaltuk. Ott a hangsúly azon volt, hogy milyen intézményesített formákat tudunk kialakítani azért, hogy a hibákat a lehető legtermészetesebb módon elmondhassák a munkavállalók.

MOST A HANGSÚLY AZON VAN, HOGY MIHEZ KEZDÜNK A FELTÁRT HIBÁKKAL?

A cél, hogy a feltárt hibák a közös tudásvagyon részévé váljanak. Mindegy, hogy milyen szektorról beszélünk, vannak ismétlődő munkafolyamatok. A munkáltató célja, hogy az ismétlődő munkafolyamatokhoz ugyanazokat a szakmai fogásokat alkalmazzuk, egyre jobb és jobb minőségben, egyre kevesebb és kevesebb időt felhasználva.

Ez csak úgy biztosítható, ha:
1.      gyorsabban dolgozunk (vannak emberi korlátok…)
2.      korszerűbb technológiát használunk (jobb gépeket, programokat, amelynek vannak anyagi és technológiai korlátai…)
3.      kiküszöböljük az összes veszteséget, ami a munkafolyamatban van.

A veszteségek kiküszöbölésére szolgáló LEAN fejlesztések egyre inkább ismerik fel, hogy az alapvető 7 veszteségforma (Transport; Inventory; Movement; Waiting; Overproduction; Overprocessing; Defects) mellett van egy nyolcadik:

A KIHASZNÁLATLAN EMBERI TEHETSÉG, KÉPESSÉG, KAPACITÁS.

Ez az, amivel a tanulószervezeti működés foglalkozik. Amennyiben a munkavállalók számára biztosítottak azok a fórumok, ahol a jó gyakorlatok mellett a rossz gyakorlatokat is be tudják mutatni, akkor az ebből eredő hibák a közös tudásvagyon részévé válnak, és – ugyan a megfogalmazás kevéssé tűnik humanistának – de az emberi működés legfőbb veszteségforrását, a hibát lehet felhasználni, mint a fejlődés forrását!

Úgy, hogy figyelembe veszi azt az emberi sajátosságot, hogyha lehet hibázni, sőt a hibából felvállaltan nyilvánosan érték keletkezik a szervezet számára, akkor beindul a kísérletezgetés, az innováció, és a helyi értékteremtés. Megkezdődik a munkavállaló készségeinek és képességeinek korlátok nélküli alkalmazása!